2012. július 10.
Brazíliában el kell menni focimeccsre, ezen nincs mit bonyolítani. A turista Amerikában hamburgert eszik, Japánban harakirit követ el, Brazíliában pedig kimegy a meccsre. És lehetőleg Rio de Janeiróban. Amikor megtudtam, hogy pont azon a hétvégén leszek a világ talán leginkább futballőrült országának szívében, amikor a városi derbire kerül sor, azonnal elkezdtem szervezni a jegyvásárlást. Buenos Airesben megoldottam magamnak, de itt nem bíztam abban, hogy egy ekkora meccsre lehet majd a helyszínen jegyet kapni, és turistáknak szervezett drukkoláshoz sem volt kedvem. Aztán kiderült, hogy sajnos Rióban még az év meccsére sem telik meg a stadion, és ami még ennél is szomorúbb, az egész nem akkora szám, mint amekkorának lennie kellene.Brazília, Rio és a futball történelmi kapcsolatának kifejtésére erre a blogon most nincs lehetőség. Akinek fontos, úgyis fejből tudja az egészet, a nyomornegyedekben felnövő elképesztő tehetségeket, a meccseket a parti homokban, Zicót, Garrinchát és az 1950-es, elvesztett vébédöntőt. Utóbbinak a helyszíne, a Maracanã gigantikus arénája az a stadion, ahol egyszer az életben mindenki, akit érdekel az ilyesmi, szeretne meccset látni. Én is szerettem volna, csak sajnos most nem lehet. Akárcsak az ország szinte összes többi jelentős stadionja, ez is éppen átépítés alatt áll, hogy megújulva fogadhassa a 2014-es, Brazíliában rendezett világbajnokság mérkőzéseit. Állítólag a 2013-as, szintén itt rendezendő Konföderációs Kupára már készen lesz, bár ezzel kapcsolatban a helyieknek erős kétségei vannak.
2012. július 2.
Idegen terepen focit nézni mindig komoly kihívás, és sokszor ütközik egészen váratlan nehézségekbe. És az állítólag futballőrült Dél-Amerikában sem egyszerű ám a helyzet. Nyugodtan elolvashatja ezt az is, akit amúgy nem érdekel ez a csodálatos sport, nem lesz itt szó taktikai formációkról és Xavi agyáról. Annyit érdemes észben tartani olvasás közben, hogy Kolumbia hét, Nyugat-Brazília hat, Kelet-Brazília pesig öt órával van előbb, mint Magyarország.12.06.08, Medellín Lengyelország-Görögország 1:1, Oroszország-Csehország 4:1Tudtam, hogy a nyitómeccsekről le fogok maradni, mert már napokkal korábban eldőlt, hogy pont ekkor tisztességesen turistáskodni fogok. Azért Guatapéban az alapján választottam éttermet ebédelésre, hogy hol van tévé. Így pont sikerült elkapni, ahogy kiállítják Sczesznyt, aztán a görögök kihagyják a tizenegyesüket. A délutáni meccsről teljesen lemaradtam, úgyhogy csak este a Youtube-ról értesültem, hogy bezzeg azon lett volna mit nézni.12.06.09 Leticia Dánia-Hollandia 1:0, Németország-Portugália 1:0Az volt a tervem, hogy meccsnézés közben majd pakolászok, de persze inkább megnéztem rendesen a dán-hollandot, és csak a szünetben foglalkoztam bármi egyébbel. Azt hittem, a reptérre indulás előtt bele tudok nézni a német-portugál elejébe is, de kiderült, hogy semmilyen fogható csatorna nem adja. Így maradt az internet, aztán a majdnem egy órás taxiút után a medellíni reptér wifije. Közben követtem az argentin-brazil 4:3-at is, Messi mesterhármasával. Egy perccel a lefújás után vettem észre a reptéri sportpub hirdetését, lehet, hogy ott mindkét meccset nézhettem volna.
2012. február 3.
Amióta elhagytam Paraguayt, nem jártam Latin-Amerikában. Argentínában nem nagyon van olyan, Chilében még kevésbé, és Bolívia felföldi részét is inkább valami egészen más halmazba kellene sorolni. Három hónap civilizált vakáció után már nagyon vágytam egy olyan helyre, ahol a szélső puszta hisztizéssel kiállíttat valakit az ellenfél csapatából, egyetlen quadra négy jó csaj zsúfolódik fel, a főútról pedig El Machetero nevű utca nyílik. Észak-Bolívia megfelelő célpontnak tűnt. Trinidadban a főútról nyíló egyik utcát, mit ad isten, El Macheterónak hívták, így egyből tudtam, hogy itt minden rendben lesz. Repülővel érkeztem ide, mivel már elegem volt a buszozásból, a repülés Bolíviában nem drága mulatság, és egyébként is kedvem volt megnézni Amazóniát felülről, a végtelen zöldben kanyargó folyókkal. Az ég felhős volt, én pedig végigaludtam a Santa Cruzból induló utat, de legalább buszoznom tényleg nem kellett.
2011. szeptember 12.
Biztos van, aki szerint fura egy utazós blogot focimeccsel kezdeni, de ennek az utazós blognak a tárgya Dél-Amerika, és itt minden a focival kezdődik. Buenos Airesben pedig végképp. Nyilván lehetett volna tangóestre is menni, de aki irtózik a társastánctól, esetleg anakronisztikus és kicsit nevetséges dolognak tartja azt, az maradjon csak a meccsnél. Nem számít, hogy az argentin foci klub- és válogatott szinten egyaránt elképesztő mélységekben van, hogy a történelem során először ebben a szezonban nem lesz Buenos Aires-i derbi, mert a River Plate képes volt kiesni az első osztályból, a szenvedély változatlan, legfeljebb a színvonalba lehet belekötni. Hiába van az argentin fővárosnak több tucatnyi csapata, a River kiesésének köszönhetően egyértelmű, hogy aki itt meccsre akar menni, az a Boca Juniorst nézi meg. A Boca Argentína kedvenc csapata, bonyolult és megalapozatlan számítások szerint nincs a világon még egy klub, aminek egy adott ország több mint 40 százaléka drukkolna. A milliomos Riverrel szemben a Boca a népé, a stadion az álromantikusan lepukkant egykori kikötőben van, és itt játszott Maradona.