Az előző részben már végivettük az elmosódott, bemozdult és értelmezhetetlen kaja- és természetfotókat. Most szeretnék a rossz fotóművészre magára koncentrálni. A képeknek csak a méretét változtattam, nem vágtam meg semmit és természetesen nem alkalmaztam semmilyen filtert. A valóságnál ugyanis semmi sem lehet szebb.
Szia anyu!!!!!! Csók Patagóniából!!!! Látod mögöttem az elefántfókákat és a négert?????
Ha isten úgy akarja, a kapanyél is elsül. Egy iPhone pedig a lehető leghülyébb helyeken. Lásd még: ez a kép.
Ugyanaz, csak sok hónappal később, a másik irányba nézve.
A klasszikus fotó, ami gyaloglás közbeni telefonbabráláskor sül el. Ez itt a brazíliai Belo Horizonte egyik utcája, valamint méltán legendává nemesedett sárga Converse-em.
Több száz képem van, amit buszon ülve készítettem szőrös combomról. Ezt itt konkrétan Uruguayban.
Több ezer olyan képem van, amin az ujjaim belógnak az objektív elé, de ez a kedvencem. Ez Anakena, a világ minden bizonnyal legszebb strandja. A Húsvét-szigeten van, és a díszletet egy moaiokkal teli ahu, azaz nagy kőszobrokkal teli oltár adja. Óvatosan beevickéltem térdig a vízbe, hogy lefényképezzem, csak közben nyilván annyira rettegtem a telefon leejtésétől, hogy nem figyeltem arra, pontosan hol is markolom.
Patagónia kőzettana egy halálosan fáradt kiránduló ujjain keresztül.
Ez kicsit hasonlít a húsvét-szigeti képre annyiban, hogy nyilván ezen a bolíviai lovon is félelmemben markolásztam eszetlenül a mobilt.
Na mi ez, ha nem kortárs művészet? A fantasztikus Inhotim múzeum egyik installációja, csipőből tüzelve.
Egy ilyen absztrakt kompozícióval mások komplett karriereket alapoznak meg. Én meg csak lemegyek egy brazil strandra, és simán elkövetek tíz ilyet.
A művészettörténészek megőrülnek ezért a korszakomért, amelyben csak alkoholizálás közben fotóztam a lábam közét.
A szakma csúcsa, nagyjából olyan jelentőségű a testrészfotózás történelmében, mint Malevics Fekete négyzete a maga műfajában.
A legjobb rossz fotókat én készítettem, de néha modellt is álltam mások próbálkozásaihoz, sőt, a gépet is a kezükbe adtam. Ez ugyanott készült Bolíviában, ahol a fenti lovas fotó. A vacsorára a "szegényes" nem kifejezés.
Ha ayahuascázni készülsz egy amazóniai sámánnal. hagyd, hogy fotóművészként is pszichedelikusat alkosson. Bónusz: szexi gumicsizma.
Partra szállás az Antarktiszon, a legnagyobb felfedezők stílusában. Pedig nem volt se hideg, se semmi egyéb bajom.
És még egy kép az Antarktiszról, konkrétan Deception Islandről, ahol azt hazudták, hogy a termálforrásoknak köszönhetően meleg vízben lehet fürdeni. Nem, nem egy kocka a híres Patterson-filmből.
Túl korán kezdett el kattintgatni a portás, aki beengedett a paramaribói uszodában az Anthony Nesty emlékműhöz, amit egy kedves barátomnak kellett lefotóznom.
Talán a kedvenc képem az egész útról. Egy egyébént remekül fotózó indiai haver készítette, aki mindenképpen tökéletes képet akart rólunk csinálni a brazíliai strandon kibérelt buggy mellett, így még próbafelvételeket is végzett. És az egyikbe belelógott a hasam. Ami azért nem ekkora, de a széltől még jobb lett a kép.
Union Islanden túl gyáva voltam megmondani a sofőrnek, hogy rossz helyen állt meg a tökéletes karibi panorámához, így inkább kattintottam egyet becsületből. Cserébe ő később agresszívan lehúzott.
Niemeyer katedrálisa Brasíliában a legszebb modern épület, amit valaha láttam. Ezért én nemcsak a szép belső teret fotóztam le, hanem a felújítás alatt álló külsőt is. Ráadásul egy csomó turistával együtt.
Nem akarom, hogy bárki napokon át gondolkodjon, inkább elárulom a megoldást. Ezek a Nazca-vonalak, kisrepülőről fényképezve.
Madártávlatból sem könnyű fotózni, de egy bányában még nehezebb. Pláne, ha Potosíban egy rakás, hullarészeg bolíviai bányász közben dinamittal robbantgat.
Én még egy útakadályt sem tudok jól lefényképezni. Ez az ecuadori Andokban szakadt le, és miatta kellett teljes menetfelszerelésben gyalogolnom kilométereken át.
A Saint Lucián képbe lógó kaktusznak is múzeumban a helye, annyira formabontó.
A korszakalkotó fotóművészt arról ismerni fel, hogy olyan technikával dolgozik, ami másnak még csak eszébe sem jutna. Húsvét-sziget, hajnalok hajnala, iPhone, vaku.
Sajnos paparazzinak sem vagyok az igazi. Suriname-ban próbáltam lopva lefényképezni néhány szénfekete maroont, de sajnos csak egy nyugdíjas holland újságírónőt sikerült.
Egymilliárd ilyen lehangoló képem van, Ha az ember kimegy valami pályaudvarra megnézni, mikor indulnak másnap a buszok, sokkal egyszerűbb lefényképezni a menetrendet, mint leírni. Ez speciel a hajómenetrend a brazíliai Belém és Marajó szigete közt, de ez most mindegy.
És más útikönyveiből is egyszerűbb kifotózni a lényeget, mint kijegyzetelni. Bár elmosódott szöveget silabizálni már bonyolultabb, mint saját kézírást.
Kellemes nyaralásfotózást kívánok mindenkinek!