utazás_után - PANAMERICANA

VÉGE

Három hónapja itthon

Pontosan emlékszem, mert leírtam magamnak, csak 2011 szeptember 7-én kezdtem el azzal kapcsolatban izgulni, hogy másnap jó sok időre lelépek Dél-Amerikába. Cserébe viszont már jóval a hazautazás előtt rágódtam azon, hogy mi az isten lesz itthon. Az út előtt nem volt min izgulni, hiszen biztos volt, hogy akárhogy is lesz, jó lesz. Másfél év csodálatos nyaralás után visszatérni a való világba már nem tűnt ennyire egyértelműen tuti húzásnak.Aztán Budapesten egészen furcsán alakultak a dolgok. Például villámgyorsan kiderült, mi az egyik legnagyobb különbség a szóló és a társas utazás közt. Ázsia után sem lehetett senkinek elmagyarázni, hogy milyen volt ott egy évig, de akkor legalább volt kivel megosztani és újra felidézni az élményeket. Most viszont nincs, és ez egészen fura érzés.Nem tudom másképp elmagyarázni, mint hogy van egy titkom, amit nem azért nem osztok meg senkivel, mert nem akarom elárulni, hanem mert egyszerűen lehetetlen. Amikor ismerősök megkérdezték, hogy és akkor mi is volt, sokszor válaszoltam olyasmit viccből, hogy "hát, 2011 szeptember 8-án elrepültem Argentínába, körbenéztem Latin-Amerikában, aztán 2013 április 18-án hazajöttem Mexikóból". A másik megoldás az lett volna, hogy mindent, de mindent elmesélek. Nyilván egyik sem az igazi.

A java: Videók

589 nap 20 videón.2011.09.11, Buenos Aires, Argentína. A kemény mag, a La Doce a Bombonerában.2011.10.15, Az Aquidaban, Paraguay. Élet a hajón.

A java: Fotók

Rossz képek Amerikából II.

Az előző részben már végivettük az elmosódott, bemozdult és értelmezhetetlen kaja- és természetfotókat. Most szeretnék a rossz fotóművészre magára koncentrálni. A képeknek csak a méretét változtattam, nem vágtam meg semmit és természetesen nem alkalmaztam semmilyen filtert. A valóságnál ugyanis semmi sem lehet szebb.Szia anyu!!!!!! Csók Patagóniából!!!! Látod mögöttem az elefántfókákat és a négert?????

Rossz képek Amerikából I.

Senkinek sem kell elsütnie azt a poént, hogy nekem minden fényképem rossz, mert tisztában vagyok a szomorú ténnyel. Nincs tehetségem a fotózáshoz, sok értelmét sem látom, és az út 97 százalékában egy iPhone volt csak nálam. A jobban sikerült felvételeket lehet látni itt a blogon, de ezek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az igazán szörnyű, vagy valamiért különösen vicces darabokat megtartottam magamnak. Eddig.Egy igazi klasszikus útifotó nyitásként. Ezt a Chachani alaptáborában kattintottam el Peruban. A hegyet nem sikerült megmászni, de a szép emlékek így örökre megmaradnak.

A vélemény Magyarországról II.

E blog történetének talán legnépszerűbb bejegyzése az volt, amiben az út közben Magyarországról hallott véleményeket foglaltam össze. Végül is érthető: nyilván mindenkit jobban érdekel, hogy mit gondolnak a külföldiek a magyarokról, mint hogy mit csinál egy magyar külföldön. Raádásul az egy kifejezetten vicces bejegyzés volt, azok meg könnyen eladják magukat. Ez kevésbé lesz az.2011 szeptemberében indultam útnak, amikor nem volt valami felemelő élmény magyarként járni a világot. Számos egészen megalázó helyzetet éltem meg, amikor kínomban csak egyik lábamról a másikra álltam, hümmögtem, és próbáltam menteni a menthetőt. A haza kicsit olyan, mint a család, hogy az ember megvédi, ha idegenek gyalázzák, még akkor is, ha az idegeneknek van igazuk. De Magyarországot védeni az utóbbi időben sajnos többször is olyan érzés volt, mint egy kéjgyilkos nagybácsi bűneit elmismásolni.A legrosszabb az elején volt. 2011 végén Magyarország még nagyon sokat szerepelt mindenféle nyugati újságokban, és ezeknek a híreknek az olvasói mind nagyon örültek, hogy végre egy hús-vér magyart faggathatnak ki arról, hogy mi valójában a helyzet. 2012 második felétől viszont már nem voltunk annyira érdekesek, még a német nyelvterületről származók számára sem, akik egyébként a legérdeklődőbbek voltak, nyilvánvalóan azért, mert eleve az ő sajtójuk foglalkozik velünk a legtöbbet.

Érdekes adatok a világról

Tizenkilenc hónap alatt nemcsak a felkeresett országokról egyenként, hanem a világról úgy általában is tanultam néhány roppant érdekes dolgot. Néhányat ezek közül már Ázsiában sikerült feltárni, de most itt az újabb csomag:- Hogy a világ mennyire szerencsés pontjára érkeztünk, egyszerűen meg lehet állapítani, amint kilépünk a repülőtérről. Amennyiben a kinti taxisor álló motorral várakozik, és csak akkor gördül előrébb, ha utas érkezik, az első világban vagyunk. Amennyiben a taxisorban minden kocsinak folyamatosan jár a motorja, a második világban vagyunk. A harmadik világ pedig arról ismerhető fel, hogy ott áll a kocsisor, ha pedig jön egy vendég, csak az őt felvevő autó sofőrje indítja be a motort, a többiek kézzel eggyel előrébb tolják járművüket a sorban.- Nem csak a magyarok szeretnek hétvégén kora reggel flexelni.

Tárgyak, amik kibírnak 31 hónap utazást

Aki utazik, számtalan szuperképességgel gazdagszik. Megtanul bárhol, bármilyen testhelyzetben elaludni. Fejben egy másodperc alatt kiszámítja, hogy milyen napszakban, milyen irányban fog utazni, és melyik lesz a busz árnyékos oldala. És a világ legjobb felszerelés-tesztelőjévé válik.Fogalmam sincs, hogy tesztelnek a profik és a szaklapok túracipőket és széldzsekiket, de az egészen biztos, hogy nem tudják szimulálni a hosszú táv megterhelését. Az IKEA konyharészlegén van az a gép, ami egy szekrény fiókjainak minőségét úgy ellenőrzi, hogy egész álló nap ki-be húzogatja, ami nagyon szép, csak semmi köze nincs ahhoz, ami valójában egy konyhában történik. Ahhoz egy gyerekzsúrt kellene modellezni, ahol négy kis pszichopata csimpaszkodik a teljesen kihúzott fiókra, vagy a részeg családapát, aki a sötétben botorkálva teljes erőből nyit ki minden szekrényt, hogy megtalála a sörnyitót.

Cucc: Ami kellett, és ami nem

Amikor 2011 augusztusában összepakoltam a hátizsákom, már nem voltam teljesen kezdő, és támaszkodhattam az ázsiai út tapasztalataira. Amerikába kevesebb cuccal akartam menni, mert megtanultam, hogy ha valami hiányzik, azt úgyis meg tudja venni az ember. Vagy este, a következő faluban, vagy három nap múlva a következő nagyvárosban. Feltett szándékom volt teljesen beleférni a nagy hátizsákomba, ami sikerült is, de erre azt hiszem csak egyszer volt szükség, egyébként teljesen megfelelt a kis hátizsák + nem degeszre pakolt nagy hátizsák kombó.Itt a teljes cucclista, és a végső ítélet mindenről.RUHA - 1 pár túraszandál - Létfontosságú. Amikor melegben kell gyalogolni, és ilyen elég sokszor elő szokott fordulni, sokkal jobb, mint a túracipő. - 1 pár túracipó - Létfontosságú. - 1 vietnami papucs - Létfontosságú. Amikor meleg van, de nem kell gyalogolni, sőt, eleve nem kell semmi mást csinálni a strandoláson kívül.

Még 19 hónap Latin-Amerikában

"Szemben a teljesen szétfolyó Ázsiával, Latin-Amerika viszonylag logikusan bejárható" - írtam 2011 augusztusában, és most, az út után ugyanezt gondolom. Volt egy útitervem, és egész jól is tartottam magam hozzá, leszámítva a valóban nem elhanyagolható tényt, hogy 12 helyett 19 hónap alatt teljesítettem a feladatot. Utólag már tudom, hogy egy év alatt ennyit beutazni lehetetlen is lett volna. Az alábbi térkép ábrázolja a 2011 szeptembere és 2013 áprilisa közt megett utat, a színeket hercig kis piktogrammok magyarázzák.Írtam már arról, hogy mik voltak azok a konkrét úticélok, amiket viszont még másfél év alatt sem sikerült felkeresni. Ezek közül tulajdonképpen Haiti az egyetlen, ami tényleg teljesen kimaradt, a többi inkább csak elmulasztott részhajrának számít. Persze ezekbe is jó lett volna eljutni, de annyira nem esz a fene, hogy kimaradtak. Sőt, Haitiért sem, meg vagyok én elégedve ezzel az úttal minden szempontból és száz százalékosan.

Ki, hova és mennyi időre menjen Amerikába

A "mennyibe került?" után a legtöbbször arra a kérdésre kellett válaszolnom, hogy "és én hova menjek Amerikában?". Erre vissza szoktam kérdezni, hogy az érdeklődő járt-e már Ázsiában, és ha nemmel válaszol, akkor felhívom a figyelmét arra, amit egyszer már itt is megírtam részletesen: aki még nem járt sehol Európán kívül, az kezdje Ázsiával. Kivéve, ha valamiért tényleg Amerika érdekli jobban, spanyolul akar beszélni, maja romokat akar látni, vagy valami hasonlóan speciális, Ázsiában nem megvalósítható igénye van.A mindenképpen Amerikába vágyó kérdezőknek mind azt válaszoltam, hogy kezdjék Peruval. Kanadán (és néhány karib szigeten) kívül a kontinens minden országában jártam, és egészen biztos vagyok abban, hogy itt Peru a legérdekesebb, legváltozatosabb, legszórakoztatóbb ország, ahol bármilyen érdeklődésű utazó talál magának valamit. A természet parádés, ráadásul nagyon színes, a tengerparti sivatagtól az Andok csúcsain és fennsíkjain át Amazónia dzsungeléig. Az egész kontinensen itt van a legtöbb konkrét látnivaló, preinka romoktól spanyol gyarmati városokon át az indián piacokig. Peru egy része jellegzetesen latin, a másik viszont az egészen egzotikus kecsua magashegyi indián. Latin-amerikai mércével az ország egész olcsó úticél, ráadásul messze, de nagyon messze itt lehet a legjobbakat enni. Aki még nem járt Peruban, annak tényleg minden Peru mellett szól.Van viszont még egy csomó értelmes úticél Latin-Amerikában, és a jó hír, hogy nem mindegyikre kell rászánni 19 hónapot. Az alábbiakban a rendelkezésre álló idő alapján próbálok ötleteket adni vakációra, függetlenül attól, hogy mi mennyibe kerül. Egyébként is mindent meg lehet oldani borzalmasan sok, és egészen kevés pénz elköltésével is.

Biztonságos utazás II: Egészség

Egzotikus helyen két dologtól szokás félni: meghalunk, mert valami haramia megöl, vagy meghalunk, mert összeszedünk valami borzasztó betegséget. A mindenféle bűnügyekről legutóbb már írtam, most vegyük át a betegségeket, pontosabban ezek lehetséges elkerülését. Két és fél évet utaztam Ázsiában és Latin-Amerikában, és nagy bajom nem volt. Egyszer Kirgíziában szenvedtem néhány napot mandulagyulladással és magas lázzal, most pedig egyszer Argentínában, egyszer Peruban szedtem össze valami nagyon hasonló kórt, amitől két napig lázasan feküdtem az ágyban. Mármint azokban a ritka pillanatokban, amikor nem a vécén ültem. Mások rémtörténeteit hallgatva arra jutottam, hogy egyrészt szerencsém volt, másrészt tudok is vigyázni magamra, így talán van néhány hasznos ötletem a témában.A személyes biztonságról szóló postban azt írtam, hogy a legfontosabb szabály mindig figyelni a környezetünkre. Az egészség megőrzéséhez is van egy hasonló: soha ne hagyjuk magunkat lerobbanni. A kényelmes otthoni létben nem kell ilyesmire figyelni, utazás közben viszont a test sokkal keményebb dolgokat kénytelen elviselni. A feltört láb, a cserepes ajak, a leégett homlok, az elkapart hangyacsípés mind potenciális szörnyűségforrás, ha nem figyelünk rájuk oda. Egyrészt mert trópusi környezetben minden lassabban gyógyul, másrészt pedig mert a feltört lábra másnap is fel kell húzni ugyanazt a rohadt cipőt.

Ennyibe' volt

Teljesen természetes, hogy mindenkit az érdekel a legjobban, mennyibe került ez a kis latin-amerikai vakáció. Olvasóként én is ezt kérdezném meg először. Több mint másfél éven át minden egyes este pontosan összeírtam a napi költségeimet, ennek eredménye az alábbi összegzés. A teljes, minden napot részletező Google Spreadsheet itt nyálazható végig, ha valaki nagyon szeretne elveszni a részletekben.A fenti táblázat azt mondja, hogy 2011 szeptember 8. és 2013 április 18. között 49502 dollárt költöttem. Ez mai árfolyamon 11 227 440 forint, viszont 2011 szeptember eleji árfolyamon – amikor átváltottam a megtakarított pénzem dollárra – csak 9 652 890 volt. Vegyük a kettő átlagát, és akkor megtudjuk, hogy 19 hónap nyaralás Latin-Amerikában 10 440 165 forintba kerül. Utazás előtt vennem kellett még néhány apróságot a túracipőtől az útikönyvig, de ezek összesen nem érték el a 100 000 forintot, így az összköltséghez képest teljesen jelentéktelenek.

Zene Panamericában

Biztonságos utazás I: Bűnözés

Sajnálatosan sokan képzelik azt, hogy a világnak azon része, amely az európai nagyvárosok forgalmas, éjszakánként jól megvilágított közontján kívül esik, életveszélyes. Szomorú, de sokan eleve ezért nem utaznak sehova, ahol más is van ezeken a forgalmas, jól bevilágított belvárosokon kívül. Én több mint másfél évet utaztam most Latin-Amerikában, korábban pedig egy évet Ázsiában, és az ég világon semmi rossz nem történt velem. Komolyan beteg sem voltam, de ezt majd a biztonságos utazást taglaló, második írásban fogom részletezni.A világ szerencsétlenebb részeire izgalmas és romantikus úgy tekinteni, mint valami földi pokolra, ahol minden második bennszülött turistát akar ebédelni, vagy legalábbis megölni. Ezzel szemben az igazság az, hogy a legszerencsétlenebb helyeken élők is pontosan tudják, hogy turistát ölni veszélyes üzem, ami egyszerűen nem éri meg a fáradtságot. Egy helyi bankban sokkal több pénz van, mint egy fogalmatlanul bóklászó fehér ember zsebében, és a bankrablás nem is okoz nemzetközi botrányt, valamint szegénynegyedeket megszálló, ideges rendőrkommandókat. Igen, időnként megölnek egy-egy turistát mindenféle egzotikus helyszíneken, de ennek általában vagy az szokott az oka lenni, hogy a hülye turista hősködni kezdett támadóival szemben, vagy hogy az elkövető eleve nem volt beszámítható. Ilyesmi Londonban és New Yorkban is előfordulhat. Budapesten nem igazán, mert Budapestnél biztonságosabb nagyváros nem nagyon van a világon.

10/13

Mielőtt útnak indultam 2011 szeptemberében, volt egy hozzávetőleges útitervem. Ezen kívül viszont egy pontosan 13 pontból álló listám is, amin olyan dolgokat gyűjtöttem össze, amiket mindenképpen ki akartam próbálni/meg akartam nézni/meg akartam enni Latin-Amerikában. Végül a 13-ból 10 pont lett kipipálva.1. Galapagoson fókákkal búvárkodniEz összejött, és a várakozásoknak megfelelően nagy élmény volt. A fókák, mivel emlősök, egészen máshogy viselkednek a víz alatt, mint a halak. Gyorsan cikáznak, és ami ennél is jobb, szemben az ostoba kopoltyúsokkal, kifejezetten érdeklődve nézik meg minden oldalról a búvárt.2. Felmenni egy tepuyra és/vagy látni a Salto ÁngeltEbből a két venezuelai programpontból mindkettő összejött. A világ legmagasabb vízesése nem volt rossz, de tizede akkora élmény sem volt, mint a brazil-argentin határon az Iguazú. Ezzel szemben a Roraima tepuyra tett ötnapos túra az egész út egyik legjobb programja volt. Az első napon, az alaptábor felé gyalogolva annyira leesett állal néztem a Roraimát és a mellette lévő Kukenan tepuyt, hogy elfelejtettem elfáradni. A Roraima pereméről nézni a gomolygó felhők feletti Kukenant pedig ez az út két leglenyűgözőbb látványa közül az egyik volt.