"Szemben a teljesen szétfolyó Ázsiával, Latin-Amerika viszonylag logikusan bejárható" - írtam 2011 augusztusában, és most, az út után ugyanezt gondolom. Volt egy útitervem, és egész jól is tartottam magam hozzá, leszámítva a valóban nem elhanyagolható tényt, hogy 12 helyett 19 hónap alatt teljesítettem a feladatot. Utólag már tudom, hogy egy év alatt ennyit beutazni lehetetlen is lett volna. Az alábbi térkép ábrázolja a 2011 szeptembere és 2013 áprilisa közt megett utat, a színeket hercig kis piktogrammok magyarázzák.
Írtam már arról, hogy mik voltak azok a konkrét úticélok, amiket viszont még másfél év alatt sem sikerült felkeresni. Ezek közül tulajdonképpen Haiti az egyetlen, ami tényleg teljesen kimaradt, a többi inkább csak elmulasztott részhajrának számít. Persze ezekbe is jó lett volna eljutni, de annyira nem esz a fene, hogy kimaradtak. Sőt, Haitiért sem, meg vagyok én elégedve ezzel az úttal minden szempontból és száz százalékosan.
Ázsia után egy pillanatra sem gondoltam, hogy megismertem azt a kontinenst. Latin-Amerika után viszont merem ezt mondani, bár azt eszembe sem jutna kijelenteni, hogy láttam mindent. Arra nemhogy 19 hónap, de egy élet sem elég, amit a legjobban azzal tudok illusztrálni, ha leírom, mit keresnék fel, ha lenne még 19 hónapom a kontinensre. Ahol most jártam, ott természetesen nem ér repetázni.
Tegyük fel, hogy megint Buenos Airesben kezdek, ahonnét egyből átugranék Uruguayba, de most csak az ország északi, vidékies részeit járnám be (2 hét). Ez után Paraguaynak a most kihagyott része következne, keleten a mocsarasabb rész (1 hét), nyugaton pedig a kies Chaco (1 hét). Ezek után elindulnék dél felé, és addig csorognék lefelé Argentínában, amíg el nem fogy a szárazföld. Jutna idő az ország magashegyi vidékeire az Andokban (másfél hét), és direkt sokáig maradnék Argentína közepének végtelen pampáin. Természetesen elsősorban marhahúst zabálni (másfél hét). Megnézném a két nagyvárost, Córdobát és Mendozát is (1 hét), a most szinte teljesen kihagyott argentin tóvidéket (másfél hét), majd mindenképpen autót bérelve keresztül-kasul bejárnám Patagónia közepét (másfél hét).
Chilére valamivel kevesebb idő is elég lenne, lévén jóval kisebb az ország területe. Először is Punta Arenasból kiindulva lenne néhány kirándulás, nem kihagyva Puerto Williamst, a világ legdélebbi települését sem (1 hét). Szárazföldön, bérelt terepjáróval indulnék el észak felé, amihez ugyan legalább egyszer át kell menni argentin oldalra, de a lényeg, a fjordok közt kanyargó Carretera Austral végig Chilében van (másfél hét). A chilei tóvidéken végtelenek a lehetőségek, nyilván most sem hagynám ki (egy hét). Santiagótól északra leginkább a chilei Andokra lennék kíváncsi, az egész kontinensen itt lehet a legmagasabbra jutni hegymászás nélkül (egy hét).
Bolíviában is az Andokra koncentrálnék, a Potosí és La Paz közötti rész nekem most kimaradt (másfél hét), és megnézném a Titicaca-tavar is (1 hét), és ott is lépnék át Peruba. Cuzcóban és környékén már jártam egyszer régen, de nem ezen az úton, szóval legközelebb megint érne. Machu Picchu és minden egyéb inka látnivaló (másfél hét) után megnézném a sokkal kevésbé turistás magashegyi részeket Cuzco és Lima közt (másfél hét). Ezek után valami kalandos folyami úton lejutnék az amazóniai Iquitosba, a világ legnagyobb, közütón el nem érhető városába (1 hét). A perui Andok északi része, elsősorban Huaraz környéke az egész kontinens legjobb kirándulóterepe, és most itt nyomnék le egy hosszabb túrát (1 hét).
Ecuadorban a múltkor teljesen kimaradt a tengerpart, úgyhogy most ott mennék végig, és jutna idő semmittevős strandolásra is (2 hét). Ezek után a Napo folyón elindulva lefelé, Perut keresztezve lejutnék Brazíliába (másfél hét), Brazíliára egy év sem lenne elég, most mindenesetre nyugaton kezdeném, Amazóniában és a Pantanalon, a világ legnagyobb mocsarában (1 hónap). Ezen az úton Dél-Brazília teljesen kimaradt, de most Sao Paulo (1 hét) után megnézném a déli strandokat (másfél hét) és az Argentinához közeli, kulturálisan annyira már nem is brazil vidékeket (másfél hét). Északra, az Amazonas torkolatáig ismét a parton mennék, néhány kisebb kitérővel az ország belseje felé (1 hónap). A torkolattól felhajóznék az Amazonason Manausig, majd északra fel Guyanába (1 hét).
Az már kiderült, hogy Guyanánál kevés izgalmasabb hely van a világon, ha az ember természetre vágyik, úgyhogy most kerül, amibe kerül, a Rupununi szavannára és a dzsungelbe is mennék, prófi vezetővel, minél többet kihozva a környezetből (2 hét). Venezuelában továbbra is kerülném a nagyvárosokat, és általában mindent, ahol venezuelai emberek vannak. A karib partvidéken és az Orinoco deltájában (másfél hét), valamint a Gran Sábana síkságon (1 hét) remélhetőleg jól is tudnám magam érezni. Kolumbiában viszont pont a helyiek jelentik a legnagyobb élményt. A Csendes-óceán partjára nagyon szeretnék lejutni (másfél hét), és a Bogotá- és Medellín környéki hegyvidéken is bőven vannak még helyek, ahol nem voltam (2 hét).
Részletkérdés, hogy jutok át Panamába (1 hét), bár most talán a turistás, de azért biztos jó cartagenai, vitorlás hajós indulást választanám. Panamában maradnék a karib oldalon, és ott mennék végig a Costa Rica-i határig (1 hét). Costa Ricában is keleten kezdeném, megpróbálnék úgy időzíteni, hogy végre lássak tojást rakó teknősöket (1 hét), aztán átmennék a nyugati oldalra, amiből szinte semmit sem láttam (1 hét). Nicaraguában is maradnék a Csendes-óceán partján (1 hét), és jutna idő a vulkánok környékére is (1 hét).
Honduras belsejéből nem láttam semmit, úgyhogy a Moskitia-vidékre elnéznék (1 hét), aztán pedig az ország déli részére is (másfél hét). Guatemalában a Csendes-óceán partvidékére szánnék időt (1 hét), a felföldre (1 hét), és megnéznék néhány félreesőbb maja romvárost, különos tekintettel Miradorra (másfél hét). Belize belsejéből semmit nem láttam, úgyhogy most muszáj lesz (1 hét), és találnék magamnak valami félreesőbb, paradicsomi karibi szigetet is itt (1 hét).
A Karib-tengeri szigetek közül akkor most Hispaniola kötelező, a nyugati oldalon Haiti (másfél hét), a keletin pedig a Dominikai Köztársaság (1 hét) is érdekel. Kubát végigjárnám (3 hét), most semmiképpen sem hagynám ki Trinidad és Tobagót (1 hét) és még néhány kisebb országot is útba ejtenék, valószínűleg a Bahamákat, Saint Kitts és Nevist, valamint Antigua és Barbudát (összesen 2 hét).
Most alig néhány napom jutott Mexikóra, pedig az egy hatalmas ország, amire legalább 2 hónapot kellene szánnom, és akkor a rohadt életbe, kifutottam az időből megint. Latin-Amerikára kétszer 19 hónap sem elég.