Mielőtt útnak indultam 2011 szeptemberében, volt egy hozzávetőleges útitervem. Ezen kívül viszont egy pontosan 13 pontból álló listám is, amin olyan dolgokat gyűjtöttem össze, amiket mindenképpen ki akartam próbálni/meg akartam nézni/meg akartam enni Latin-Amerikában. Végül a 13-ból 10 pont lett kipipálva.
1. Galapagoson fókákkal búvárkodni
Ez összejött, és a várakozásoknak megfelelően nagy élmény volt. A fókák, mivel emlősök, egészen máshogy viselkednek a víz alatt, mint a halak. Gyorsan cikáznak, és ami ennél is jobb, szemben az ostoba kopoltyúsokkal, kifejezetten érdeklődve nézik meg minden oldalról a búvárt.
2. Felmenni egy tepuyra és/vagy látni a Salto Ángelt
Ebből a két venezuelai programpontból mindkettő összejött. A világ legmagasabb vízesése nem volt rossz, de tizede akkora élmény sem volt, mint a brazil-argentin határon az Iguazú. Ezzel szemben a Roraima tepuyra tett ötnapos túra az egész út egyik legjobb programja volt. Az első napon, az alaptábor felé gyalogolva annyira leesett állal néztem a Roraimát és a mellette lévő Kukenan tepuyt, hogy elfelejtettem elfáradni. A Roraima pereméről nézni a gomolygó felhők feletti Kukenant pedig ez az út két leglenyűgözőbb látványa közül az egyik volt.
3. Eljutni El Miradorba
Sajnos ez kimaradt. A még Guatemalában, de a mexikói határhoz egészen közel található maja romváros minden forrás szerint lenyűgöző, például itt van az Amerikában valaha épített legmagasabb piramis is. El Miradorba csak több napos gyalogtúrával lehet eljutni, ami még nem lett volna baj, de amikor karácsonykor voltam Guatemalában, nem volt rá időm. Úgy voltam vele, hogy nem sürgős, leszek itt még egyszer, de aztán amikor az út végén ismét errefelé jártam, megint nem volt elég időm a kalandra. Nagyon sajnálom, bár amióta találkoztam valakivel, aki lenyomta a túrát, és a harmadik nap estéjén, amikor először volt alkalom fürdésre, körülbelül negyven kullancsot talált az ágyékában, már egy fokkal kevésbé.
4. Eljutni Haitira
Sajnos erre sem maradt sem idő, sem pénz. Haiti az amerikai kontinens legszegényebb, legelcseszettebb országa, amit hol hurrikánok, hol földrengések, hol zavargások döntenek romba. Nagyon-nagyon kevesen mennek oda turistáskodni, ami nem is meglepő, lévén infrastruktúra nem nagyon van, a segélyszervezeteknek köszönhetően az árak nagyon magasak, és az utóbbi időben több fehér embert is elraboltak. Ettől függetlenül én bevállaltam volna, ráadásul akkor már átmentem volna a Haitival Hispaniola szigetén osztozó Dominikai Köztársaságba is, de ez most nem jött össze.
5. Enni egy jó indiait valamelyik Guyanában
Félsiker, mert valóban ettem indiait Guyanában, viszont az annyira nem volt jó. Mivel ez nem az én hibám, ezt a pontot megadom magamnak. És azt egyébként is jól sejtettem, hogy a Guyanák az általános latin-amerikai pusztulathoz képest gasztronómiai felüdülést jelentenek majd. Ettem nagyon jó vietnamit, egész jó kínait, és azért azok a paramaribói és georgetowni indiaiak sem voltak annyira gyengék.
6. Elmenni meccsre Argentínában
Ez gyorsan ment, mivel szinte a legelső dolgom volt Buenos Airesben kilátogatni a Bombonerába egy Boca Juniors-meccsre. Én szívesebben néztem volna meg a szívemhez közel álló River Plate-et, de nekik akkor éppen zárt kapuk mögött kellett játszaniuk, így megelégedtem a Bocával. Maga a meccs gyenge volt, viszont a hangulat a lelátón egészen elképesztő. Argentína után voltam meccsen Uruguayban, Bolíviában, Brazíliában és még Kolumbiában a medellíni derbin is, de egyik élmény sem közelítette azt a két és fél órát a Boca kemény magja, a hírhedt La Doce társaságában.
7. Legalább egy jó gyalogtúrát lenyomni Patagóniában
Soha nem voltam a túrázás nagy rajongója, viszont Patagónia annyira csodálatos hely, hogy ott még ez is tetszett. Volt két kisebb kirándulás az argentin oldalon, a Fitz Roy-csoport környékén, de még ezt is tudta verni a négynapos kaland Chilében a Torres del Paine körül. Itt többszörösen is hatalmas szerencsém volt. Egyrészt mert a legjobb kilátónál szokatlanul jó időm volt, így két órán át bámulhattam a gránittornyokat, a legszebb dolgot, amit én valaha a természetben láttam. Másrészt pedig mert alig néhány nappal később egy izraeli idióta, figyelmen kívül hagyva minden biztonsági előírást, a nemzeti parkban elégette a vécépapírját, aminek eredményeként a környék jó része leégett.
8. Eljutni Kuélapba
A "másik Machu Picchunak" is nevezett perui romváros annyira azért nem nagy szám. Viszont ha nem vágyok 15 éves korom óta Kuélapba, akkor eleve nem jutottam volna most el Peru Chachapoyas nevű vidékére. Pedig a köderdőkkel borított, meredek hegyoldalakon lovastúrázást-dagonyázást nagy kár lett volna kihagyni.
9. Kipróbálni az ayahuascát
Teljes siker, bár az más kérdés, hogy maga az ayahuascázás inkább csak egy hányós-fosós éjszaka volt, mint kellemes hallucinogén kaland. Viszont két napot eltölteni egy ecuadori sámánnal, akinek láthatóan nehézségeket okozott a valóság és a képzelet különválasztása, olyan élmény volt, amit mág nem tudok se elhinni, se hova tenni.
10. Los Saicos emléktáblánál lefényképezkedni
A kulcsfontosságú perui garázspunk-együttes legnagyobb magyarországi rajongójaként kötelességemnek éreztem a limai emlékhely felkeresését. A fénykép elkészült, és azóta is a profilképem a Facebookon.
11. Legfeljebb egy, 200 USD-s kirablás
Volt egy ellopott, majd 130 dollárért visszavásárolt laptop az Amazonason. Valamint egy zsebmetszés a guatemalai San Francisco el Altóban, ahol 20 dollárnyi amerikai quetzalom és egy 66 dolláros fülhallgatóm veszett oda. Ez így együtt 216 dollár, de ezt akkor is sikerként élem meg.
12. Osztriga Chiloén
Valamikor évekkel ezelőtt láttam egy tévéműsort, amiben a chilei Quinchao szigetén található Curaco de Vélez tengerparti osztrigázóiról volt szó. Nagyon jól néztek ki, gondosan elraktároztam az információt, és amikor végre Chiloe szigetén jártam nagy reményekkel kompoztam át Quinchaóra. Sajnos az osztrigaszezon Chilében nem novemberben van, így csak üres kunyhókat találtam. Cserébe viszont Brazíliában két strandon is árultak halászok friss osztrigát, amiből különösen a második alkalom volt emlékezetes. Jericoacoarában ugyanis az elárusító halásznak komoly gondjai voltak a kétjegyű számokkal, így végül két tucat helyett olyan 27-28-at kaptunk.
13. La Guajira
Dél-Amerika legészakibb pontja, még Kolumbiában, de már egészen közel a venezuelai határhoz. Az egész sivatagos pusztulat tetszett, de amikor megláttam a legvégén található strandot, ami gyakorlatilag egy tengerbe beleszakadó homokdűne, éreztem, hogy ide tényleg el kellett jönni.