Hova mész?
Latin-Amerikába, kábé egy évre. Itt a tervezett útvonal részletesebben.
Nem te írtál pár éve blogot egy hasonló, ázsiai útról?
De, ez volt az.
Most egyedül mész?
Aha.
De miért?
Mert ilyen az élet! Viszont itt említeném meg, hogy meglepően sok történetet ismerek párokról, akik egy ekkora utazás, pont egy ilyen életre szóló élmény után mentek szét. Így utólag azt tanácsolnám a kettesben nekivágóknak, hogy hazaérkezés után a lehető leghamarabb csináljanak gyereket, mert azon kívül semmi nincs, ami ne lenne lehangoló egy trópusi tengerparthoz képest.
És miért mész el megint?
Végiggondoltam, mivel tölthetném a következő egy évet, és semmi jobb nem jutott eszembe, mint egy év utazgatás. Szerencsére megengedhetem magamnak, úgyhogy egyetlen ellenérvem sem volt. Három évet voltam itthon Magyarországon, annyi pont elég is most.
Nem félsz attól, hogy egyedül rossz lesz utazni?
Nem. Egészen biztosan nagyon más, és máshogy jó, mint amikor folyamatosan van kivel megosztani az élményeket. Van erről egy hosszabb post itt.
Mennyibe kerül egy ilyen kiruccanás?
A rövid válasz az, hogy olyan 4 és 5 millió forint közt lesz egy év. De ezt nagyon sok minden befolyásolja. Például hogy hányat vállalok be a különböző borzasztóan drága kiruccanásokból az Antarktisztól a Húsvét-szigetig. És hogy melyik országban mennyi ideig leszek. A nagyjából hasonlóan érdekes Bolívia és Chile közül az utóbbiban olyan kétszer drágábbak a mindennapok, és vannak még hasonló példák a kontinensen. Napi 70 dollárral számolok, ez például az említett Bolíviában vagy Nicaraguában borzasztóan sok pénz, Brazíliában viszont egyáltalán nem. Átlagban egészen biztosan kevesebbet fogok költeni ennél, ez a 70 tényleg az abszolút legfelső korlát. A Karib-tenger úgy drága, ahogy van, majd kiderül, mennyit tudok és akarok ott eltölteni. A Budapest-Buenos Aires repülőjegy (retúr nélkül) pedig nagyjából 180 000 forintba került. Nyilván majd valamikor, valahol kell venni egy visszajegyet is. Ja, és persze vennem kellett pár dolgot még elindulás előtt. Polárfelsőt, fülhallgatót, útikönyvet, ilyesmit. Ha nem számítjuk az erre az útra beszerzett iPhone-t, akkor ez összesen olyan 200 000 forintnyi költség lehetett.
Honnét van ennyi pénzed? Loptad?
Bárcsak! Volt egy 15 hónapos szakasza az életemnek, amikor két munkám volt egyszerre, és ennek megfelelően két fizetést is kaptam. Az egyiket teljes egészében mindig félreraktam, és még a másikból is tudtam spórolni egy kicsit.
Ezért a blogért kapsz pénzt?
Igen, az Index minden hónapban kis, de nem megalázó összeggel járul hozzá a költségekhez. De ha nem adnának, akkor is csinálnám a blogot, szóval kedves tőlük.
Egy ilyen utazás bevállalásához biztosan őrületesen vagánynak és bátornak kell lenni!
Dehogy. Egy ilyen utazáshoz összesen négy dolog kellett. Pénz, az elhatározás, hogy mindenféle egyéb hülyeséggel szemben erre szeretném elkölteni a pénzem, egészen minimális akaraterő, és valamennyi nyitottság és érdeklődés a világ dolgai iránt. Ezek nem különleges képességek, nem véletlenül van tele a világ mindenféle nemzetiségű és hátterű hosszútávú utazókkal. Sajnos magyar még a kelet-európai átlaghoz képest is kevés van, a csehek, a szlovének és főleg a lengyelek jóval előttünk járnak világjárás szempontjából.
Attól nem félsz, hogy elrabol a kokainmaffia, mindened elveszi, neked pedig életed végéig rabszolgaként kell dolgoznod egy bányában?
Speciel ettől nem, de aki Latin-Amerikába megy, az igenis legyen tisztábban azzal, hogy ott tudnak rossz dolgok történni az emberrel. Van erről egy részletesebb post itt. Egyébként arrafelé, akárcsak a világon mindenhol, a bűnözésnél több ember esik áldozatául mindenféle baleseteknek. És azoktól sem félek különösebben, bár lehet ezért még elátkozom magam valami perui buszúton, amikor egyik oldalamon egy meredek sziklafal, a másikon egy ezerméteres szakadék van.
Ezt az utazós dolgot hogy kell elképzelni? Felkel az ember, estig turistáskodik, aztán lefekszik aludni?
Egyáltalán nem. Lesznek ilyen napok, de tapasztalatból mondom, hogy ezek a ritkábbak. Sokkal gyakoribbak az olyanok, amikor az ember azt csinálja, mint egy Budapesten töltött szabadnapon. Ejtőzik. Ügyet intéz. Sorban áll. Eszik-iszik. Este még többet iszik. Figyeli, hogy ne csapják be a kasszánál. Megnézi az emailjét. Megnézi a meccset. Megnézi a csajokat. Az ilyen hosszú utazás sokkal kevésbé hagyományos értelemben vett turistáskodás, mint inkább külföldi kiküldetés. Csak közben mind a kettőnél sokkal kényelmetlenebb, és sokkal izgalmasabb is.
Hol fogsz lakni?
Ahol van olyan, ott kifejezetten nyugati utazókra belőtt, olcsó szállodák hálótermeiben, az úgynevezett dormokban. Fillérekbe kerül, és mivel két ember a legegyszerűbben egy harmadik horkolását hallgatva tud összebarátkozni, új ismeretségeket kötni is könnyű. Ahol nincs ilyen szálláslehetőség, ott ami akad. Sátor, függőágy egy hajón az Amazonason, és természetesen jó sok kupleráj, hiszen a világ olcsó szállodáinak jelentős része elsősorban ezt az igényt szolgálja ki, és csak mellékesen fogad turistákat.
És mit fogsz enni?
Argentínában irtózatos méretű steakeket. Chilében osztrigát tarisznyarákkal. Peruban cevichét cevichével. Dél-Amerikában nagyon jókat lehet enni. Bemegy az ember egy étterembe, aztán rendel.
Mit viszel magaddal?
Szerencsésen kevés dolgot. Szemben a múltkori málhával, és éppen az ázsiai tapasztalatokból tanulva, most mindenképpen bele akartam férni egyetlen nagy hátizsákba. Az ilyen hosszú útra pakolás alapszabálya, hogy nem szabad túlvariálni. Ha valamire nagyon szükség van, úgyis meg lehet venni út közben. Itt lehet végigböngészni a teljes listát.
Hogy fogsz közlekedni?
Alapvetően tömegközlekedéssel, leginkább busszal, mert Latin-Amerikában alig van vasút. Most kifejezett cél a lehető legkevesebbet repülni, és ez errefelé sokkal inkább megvalósítható, mint Ázsiában. Akkor már sokkal inkább a hajó.
Mit vársz az útból a legjobban?
Van egy egyre bővülő listám mindenféle dolgokkal és látnivalókkal, amiket semmi esetre sem szeretnék kihagyni. "Fókákkal búvárkodni a Galapagos-szigeteken." "Legalább egy jó gyalogtúrát lenyomni Patagóniába". Ilyenek vannak rajta. De leginkább azt az érzést várom, amit már Ázsiából ismerek, amikor az embernek van egy elgondolása egy úticélról, aztán amikor megérkezik, gyorsan rájön, hogy ez egészen másmilyen, mint aminek elképzelte, és még annál is sokkal jobb. Aztán hagyni, hogy beszippantson az egész.
Szóval ilyen megvilágosodásért mész?
Jézusom, dehogy. Csak jól akarom magam érezni, ilyen hülyeségekre nem szánnék ennyi időt és pénzt.
Miért nem lehet itt kommentelni?
A kezemet nyújtom, és egyből az egész karom kéne, mi? Minden levelet sok szeretettel várok a panamericanablogKUKACgmailPONTcom címre, ígérem, válaszolok is.
Arra vagyok, amerre épp most jársz. Nem iszunk egy sört?
Ezt is a panamericanablogKUKACgmailPONTcom címen beszéljük meg.
Hogy tudod itthon hagyni a munkahelyedet, a szeretteidet és Magyarországot?
Magyarországot speciel egész könnyen, és a munkahelyem sem sokkal nehezebben. Az ember akkor dolgozzon, amikor pénzre van szüksége, és nekem a következő egy évre fedezve vannak a költségeim. A szeretteim persze sokszor hiányozni fognak, de egyfelől remélem a lehető legtöbben közülük meg tudnak majd látogatni, másrészt a Skype és a többi csoda feltalálása óta pár kontinens távolság már nem olyan nagy cucc. Ázsiából olyan gyakran tájékoztattam a családom a mindennapokról, hogy anyám egy idő után meg is jegyezte, sokkal inkább tudja, mit csinálok és hol vagyok, mint amikor itthon vagyok Magyarországon.
Nem félsz attól, hogy hazajövetel után nem lesz munkád, és egyébként is képtelen leszel beilleszkedni a magyarországi mindennapokba?
Aki ilyeneken aggódik, az tényleg ne vágjon neki. Remélem amikor hazajövök, lesz még Magyarország meg Európai Unió, és olyan munkahely is, ahol én szívesen dolgozom.
Miért az a neve ennek a blognak, hogy Panamericana?
A Panamericana az egész amerikai kontinensen észak-déli irányban végigfutó út, az alaszkai Prudhoe Baytől egészen a tűzföldi Ushuaiáig. Ha már egyszer van ez az út, ami ilyen szépen felfűzi a kontinens országait, észszerűnek tűnt erről elnevezni a blogot is, ami hasonlót tervez. Eltekintve attól, hogy én Mexikótól északra nem fogok menni, viszont például a Panamericanától keletre fekvő Brazíliába igen. Meg attól is, hogy a Panamericana a mai napig nem köti össze Dél- és Észak-Amerikát, mivel Panamában egy néhány kilométeres szakaszt lehetetlen megépíteni a dzsungel, a mocsár és a kolumbiai gerillák miatt. Mindegy, kellett egy név, és annak ez pont jó.