- Ecuadorban naponta átlagosan 65 dollárt költöttem, ám a Galápagos-szigetek nagyobbik része nem az én zsebemet terhelte. De még így is költöttem búvárkodásra, belső repülőjáratra, sőt, még egy farmernadrágra is. Ezek nélkül könnyebben bizonyíthattam volna, hogy Ecuador Dél-Amerika egyik legolcsóbb országa, Paraguayt és Bolíviát lehet csak kevesebből megoldani.
- Nagyon szívesen megnéznék valamilyen statisztikát a világ legnagyobb pattogatottkukorica-fogyasztóiról, mert az az érzésem, hogy az ecuadoriak nyernének. Nem csak snackként fogyasztják, hanem szinte minden éttermi étkezés részeként is. A minimum, hogy kenyér helyett ezt – és estleg még banánchipszet – raknak ki az asztalra, de sokszor ez a köret is.
- Hiába Quito a főváros, több mint kétmillió lakosával Guayaquil a népesebb. Az előbbi 2800 méter magasan van fenn az Andokban, az utóbbi lent a meleg tengerparton. A rivalizálás a két város és vonzáskörzete közt természetesen kiélezett, és az élet minden területére kiterjed. A kedvencem az a quayaquili férfi volt, aki szinte felháborodva mondta, hogy "a hegyekben a nőknek nincs is segge".
- Minden dél-amerikai országról keringenek rémtörténetek a turisták közt, de eddig csak Ecuadorban tűntek ezek megalapozottnak. Itt nemcsak ismerősök ismerőseinek az ismerőseivel történtek csúnya dolgok, hanem sok-sok olyan nyugatival találkoztam, aki személyesen lett bűncselekmény áldozata. Szinte minden esetben egyszerű kirablásról volt szó, és mindegyik Quito belvárosában történt. Az különösen ijesztőnek tűnt, hogy olyan esetről is hallottam, amelynél a bűnözők fenyegetőzés helyett kérdezés nélkül ütöttek, majd utána kifosztották a szerencsétlen áldozatot.
- Sehol a világon nem láttam még óriásplakátot, amely arra hívta volna fel a helyiek és a turisták figyelmét, hogy a koldusoknak adott pénzzel csak indokot adnak a további kolduláshoz. Igaz, Ecuadorban is csak egyet, de az is valami.
- Ecuadorban még legalább két olyan indián törzs él, amelyek a világ nagyon-nagyon kevés tényleg érintetlen népei közé tartoznak. A tagaerik és a taromenanék mindent elkövetnek azért, hogy a dzsungel az övék maradjon, ne is találkozzanak a betolakodókkal, a túl közel merészkedőket pedig rendszeresen megölik. Anyatörzsük, az akkor még szintén a fejlett világon kívül élő huaoranik pedig arról híresek, hogy az ötvenes években nagyon gyorsan elintézték az őket megtéríteni érkező amerikai misszionáriusokat.
- Azt hittem, trolibusz a volt szocialista országokon kívül nem nagyon létezik, Amerikában meg pláne nem. Quito tömegközlekedésének viszont fontos része.
- Miután 2011-ben sokan meghaltak mindenféle illegális szeszfőzdék termékeitől, az ecuadori kormány a legradikálisabb és leghülyébb megoldást választotta: betiltották a szeszes italokat. A teljes zárlat csak három napig tartott, viszont teljesen nem is oldották fel a mai napig. Vasárnap este meginni egy sört Quitóban szinte csak titokban lehet.
- Legalább egy szó van a magyar nyelvben, ami Ecuador területéről származik. A zanza, illetve helyesebben tzantza, eredetileg az elsősorban a shuar indiánok által, legyilkolt ellenségük fejéből készített, összezsugorított trófeát jelentette.
- Ecuador egyik nemzeti tragédiája, hogy leghíresebb termékéről szinte senki nem tudja, hogy ide valósi. A panama kalapot azért hívják így, mert a 19. században a Panama-csatornát építő európaiak ezt hordták a trópusi napsütés ellen, aztán hazaérkezve mindenkinek azt mondták, hogy Panamában vették a fejfedőjüket. Pedig az igazi panama kalapot kizárólag Ecuadorban készítik, egy itt élő pálma leveleiből. A legjobb minőségű darabok elkészítése hónapokig eltarthat, és ezek simán több ezer dollárba is kerülhetnek.
- Ecuador ma a világ legnagyobb banánexportőre. 1945-ben még csak a belföldi piacra termeltek, két évvel később viszont már ez volt a legfontosabb exportcikkük. Egyébként az országban kapható banánok mindegyike ezerrel finomabb, mint az Európába szánt, a szállítást jól bíró, ízetlen vacak.
- Dél-Amerikában nem nehéz teljesen őrült államelnököket találni, de az 1996-97 közt Ecuadort vezető Abdalá Bucaram, akinek a beceneve is az volt, hogy El Loco, talán mindenkin túltett. Nincs itt hely minden érdemét felsorolni, úgyhogy legyen elég annyi, hogy a kongresszusnak végül "szellemi akadályoztatottság" jogcímén sikerült elzavarnia, ám azóta is vígan éldegél Panamában, ahol állandóan visszatérését tervezgeti. Egyébként nagyon szeretett énekelni, és Hitler-bajszot viselni.
- Akit kicsit jobban is érdekel, hogy mi folyik az ecuadori dzsungelben olaj- és környezetszennyezés-ügyileg, az mindenképpen olvassa el a világ egyik legjobb újságírójának éppen öt éves, de még mindig nagyon érdekes cikkét a témában. Azóta sem változott sok, a per pedig csak egyre húzódik.
- Ecuadorban van egy Shell nevű település, amit természetesen az olajtársaságról neveztek el.
- Nemcsak Dél-Amerikában, hanem talán az egész világon is Ecuadorban a legrosszabb a sör. Az alapvető gondot az jelenti, hogy a legdrágább helyeket leszámítva mindenütt csak a két helyi márkát lehet kapni, és ezek egyaránt szörnyűek. A Pilsener nevű a klasszikus amerikai húgyhagyományokat követi, de legalább iható. A Club viszont olyan mellékízt kínál, aminek köszönhetően ez volt életem első söre, amit egyszer képtelen voltam meginni.
- A gazdasági világválság kitörése előtt az ecuadori lakosság körülbelül egytizede élt külföldön, elsősorban Amerikában és Spanyolországban. Most már gondolom kevesebben, mert mintha minden második ecuadori lenne valami rokona/ismerőse, aki épp most költözik haza a totálisan összeomló Spanyolországból.
- Dél-Amerika sok országában van jelentős arab kisebbség, de valamiért Ecuadorban a legprominensebbek. Az elsősorban libanoni keresztény származású bevándorlók számtalan politikust és dúsgazdag üzletembert adtak az országnak, és nyilván ők tehetnek arról is, hogy a nagyobb ecuadori városokban annyi shwarmát és falafelt árusító gyorsétterem van.
- Ecuadornak összesen két érme van az olimpiák történetében. Az aranyat és az ezüstöt ugyanaz az ember, Jefferson Pérez szerezte, egyaránt 20 kilométeres gyaloglásban. Van egyébként mellé még három világbajnoki címe is, így minden idők egyik legnagyobb gyaloglójának szokás tartani. És nem ő az egyetlen az országban, sok ecuadori ért el szép eredményeket a világ egyik leghülyébb sportjában. Szinte mindegyikük Cuenca környékéről származik, és ha valaki tudná, hogy az Andok északi részének ez a szeglete miért adott ennyi kiváló gyaloglót a világnak, nagyon boldoggá tudna tenni az információval.
- José Ignacio Checát, Quito érsekét 1877-ben a miseborba kevert méreggel gyilkolták meg politikai ellenlábasai.
- Azt talán sokan tudják, hogy Ecuadorban is létezik egy Barcelona nevű focicsapat, az viszont nekem új volt, hogy az országban messze nekik van a legtöbb drukkerük. Az 1925-ben Guayaquilban, katalán bevándorlók által alapított klub sárga mezével Ecuador minden falvában lehet találkozni. Mivel a címerük majdnem ugyanolyan, mint az európai nagy testvéré, az országban utazgató Barcelona-drukkernek gyakran megdobban a szíve. És mivel egy Barcelona-drukker mégsem szurkolhat a Real Madridnak, akármelyik Barcelona is a kedvence, Ecuadorban természetesen a katalán csapat a legnépszerűbb európai klub.
- Ecuador azzal hirdeti magát, hogy sehol a világon nincs ilyen kis országban ekkora biodiverzitás, és ez nem is tűnik nagy hazugságnak. Kevesebb mint 300 000 négyzetkilométeren van minden a trópusi dzsungeltől a magashegyi tundrán át a tengerparti mocsárig, és akkor még nem is számoltuk a Galápagos-szigeteket. Sok természetvédelmi terület alig néhány négyzetkilométerbe féltucatnyi különböző élőhelyet tud bezsúfolni, aminek köszönhetően ilyen kis helyen is több száz fa- és madárfajtát lehet találni.
- 2001 óta Ecuadornak nincs saját pénzneme, hanem az amerikai dollárt használják. A bankjegyek ugyanolyanok, mint Amerikában, fémpénzeket viszont Ecuadorban is verhetnek maguknak. A sucréról dollárra váltás természetesen azonnal alaposan megdrágította az ecuadori fogyasztói kosarat, viszont cserébe legalább az aktuális quitói kormány minden gazdasági baromságot nem tud nyakló nélkül elkövetni, hiszen legalább egy fontos eszköz hiányzik a kezükből.
- Fogalmam sincs miért, de máig emlékszem arra, hogy kamasz éveim legszórakoztatóbb bűntényének egyik főszereplője ecuadori származású volt. Természetesen arra az esetre gondolok, amikor Lorena Bobbitt 1993-ban levágta a férje tökeit, de szerencsére sikerült visszavarrni.
- Ecuador nem feltétlenül a történelem előtti civilizációiról híres, de egyetlen látogatás a quitói Nemzeti Múzeumban elegendő e tévhit eloszlatásához. Az ország partvidékén sok-sok ezer évvel ezelőtt is fejlett kultúrák virágoztak, amelyek közül a leghíresebb a Valdivia. Vannak mindenféle vad elméletek, amelyek az ősi Japán és Dél-Amerika kapcsolatát a Valdivia és a távol-keleti Jomon-kultúra kerámiáinak hasonlóságával próbálják bizonyítani, de valahogy a tudományos világ józanabb fele nem akarja ezt lenyelni.
- A 6310 méter magas Chimborazo Ecuador legmagasabb csúcsa, és Dél-Amerikában is a legnagyobbak közé tartozik. Ennél érdekesebb, hogy a szinte az Egyenlítőn található csúcs, köszönhetően a Föld középen kidudorodó formájának, a bolygó legtávolabbi pontja saját közepétől.
- A kedvenc most futó ecuadori belpolitikai botrányom arról a negyven kiló kokainról szól, amit még februárban találtak az olasz rendőrök egy Dél-Amerikából érkezett, diplomáciailag védett csomagban. Természetesen senki nem tudja, hogy a fenében kerülhetett oda.
- Ecuadornak saját, sehol máshol nem űzött nemzeti sportja van, az ecuavolley. A tévében persze mindenki focit néz, de sokkal több ecuavolley-meccset láttam élőben falvak lepukkant aszfaltpályáin, mint focit. Az ecuavolley alapvetően röplabda, néhány kisebb módosítással. A játékot két háromfős csapat játsza, amelyekben nincs rotáció, hanem fix, hogy ki szervál, ki készít elő, és ki csap le. Bár lecsapás nincs, mivel a háló magasabban van, mint a hagyományos röplabdában, így gyakorlatilag nincs olyan Ecuadorban született ember, aki felérné. Én legalábbis csak egyetlen egyet láttam. Viszont szemben az eredeti röplabdával, itt pillanatokra meg lehet fogni a labdát, aminek köszönhetően valamivel ügyesebben lehet cselezni. Soha nem lesz olimpiai sportág, az viszont nagyon tetszett, ahogy a falusi körmérkezéseken az éppen pihenő csapatok mindig teljes erőből cigiztek és söröztek a következő meccsük előtt.
- Dél-Amerika szinte minden országában létezik egy chicha nevű ital, azonban mindenhol mást hívnak így. Ecuador amazóniai részén ez a nők által megrágott, kiköpött, fermentálni hagyott, és kiszárított manióka neve. Mivel mindenkinek más baktériumok tenyésznek a szájában, a tapasztalt chichafogyasztók állítólag meg tudják mondani, hogy melyik falubelijük által összerágott, majd vízzel felengedett maniókát fogyasztják. Azt hittem, gyomorforgató lesz, de valójában meglepően kefírszerű, könnyű ital.
- Köszönhetően az alacsony áraknak és a relatíve fejlett vendéglátói kultúrának, Dél-Amerikában a legjobb szálláshelyeket a legkevesebb pénzért Ecuadorban találtam. Húsz dollárért patyolattiszta, két hatalmas ággyal, kábeltévével, wifivel, légkondival és persze tágas fürdőszobával felszerelt szobát lehet kifogni.
- Dél-Amerikában máshol is találkozni velük, de Ecuadorban láttam a legtöbbet buszon csodaszereket áruló "üzletemberekből" és piros lámpánál zsonglőrködő, aztán kalapozó bohócokból.
- Ecuador jelenlegi elnöke, Rafael Correa közepesen veszélyes, balos fantaszta és populista, ennél viszont sokkal érdekesebb, hogy az apja öt és fél évet ült egy amerikai börtönben, miután a határon elkapták egy szállítmány kokainnal. Correa majdnem olyan jól tud bohóckodni, mint haverja, a venezuelai Hugo Chávez, legemlékezetesebb alakítása talán az volt, amikor 2009-ben nem hosszabbította meg az Ecuadorban lévő amerikai katonai támaszpont működési engedélyét, mivel Obama nem akart abba belemenni, hogy cserébe Ecuador Miamiban működtethessen hasonló intézményt.
- Olcsó, kezelhető méretű, és csak metropoliszokat és világhírű romvárosokat nem tud felmutatni, így Ecuador sok szempontból az ideális dél-amerikai úticél. Brazíliát, Argentínát vagy Perut nem lehet rendesen bejárni egy fix munkahelyhez járó rendes éves szabadság alatt, Ecuadort viszont pár hétben is egész jól meg lehet ismerni. Ha pedig a Galápagos-szigetek is beleférnek a nyaralásba, akkor olyat is lát az ember, ami tényleg a világ bármely nevezetességével felveszi a versenyt.