- Szemben a tradíciókkal, ezúttal nem egyetlen ország érdekes adatairól lesz szó. Ahhoz a Karib-tenger szigetországai túl kicsik. Én megfigyeléseimet öt ilyen országban, Jamaicában, Saint Lucián, Saint Vincent és a Grenadine-szigeteken, a Dominikai Közösségben és Grenadában végeztem. Kisebb részben pedig Guyanában, amely földrajzilag kevésbé, kulturálisan viszont szinte teljesen karibi. Ugyanez a helyzet Suriname-ban és nagyjából Francia-Guyanában is, de azok a történelmükből kifolyóan másképp karibok, mint az említett hat ország, amelyeket alapvetően az angol gyarmatosítás és az afrikai rabszolga-örökség határozott meg. Belize-t is karibinak szokás nevezni, és valamennyi közép-amerikai ország, sőt, Kolumbia és Venezuela tengerpartja is mutat karibi hatásokat, de ezektől most tekintsünk el.
- A Karib-térségben Krisztus születése mellett a másik fontos dátum az időszámítás meghatározására a pusztítóbb hurrikánok érkezése. Mindenki tudja, mikor csapott le Mitch, Stan és a többi szörny, hányan haltak meg és mit pusztított el. Ugyanakkor az általában június és november közti hurrikánszezonban néha nincs is komolyabb vihar, én 2012 szeptemberében három hét alatt szelet is alig láttam, nemhogy esőt.
- A Karib-térség kedvenc alkoholmentes itala a cranberry water, ami ugyan elvileg áfonyából készül, valójában pont olyan, mint egy magyar Szobi málnaszörp.
- Valószínűleg a karib szigetek a világ leghomofóbabb vidéke. Fekete-Afrikában sem sokkal felvilágosultabb a helyzet, itt viszont, különösen Jamaicában, egészen elképesztő gyűlölet forr a homoszexuálisok, természetesen elsősorban a homoszexuális férfiak ellen. Hogy az egyház homofób, annyira nem meglepő, mint ahogy az sem, hogy sok politikus igyekszik szavazatokat szerezni a homofóbia populista eszközével. De itt számos művész is erre épít karriert, az "Öld meg a buzit!" egészen népszerű csatakiáltás dancehall-körökben. A világ civilizáltabb része igyekszik nyomást gyakorolni Jamaicára, hogy legalább hivatalos szinten tegyenek valamit a gyűlölet ellen, de ennek szinte semmi eredménye nincs. Legfeljebb annyi, hogy a karibi betelefonálós rádióműsorokban folyamatosan téma a homoszexualitás, természetesen pont azon a szellemi színvonalon, ahogy egy kényes témát betelefonálós rádióműsorban meg lehet beszélni. Az általam látott legfelvilágosultabb véleményt a viszonylag színvonalas Jamaica Gleanarben fogalmazta meg egy levélíró: ő azon az állásponton volt, hogy a Biblia tanításainak megfelelően természetesen minden felebarátot szeretni kell, de a melegeknek igenis meg kell tiltani, hogy szexuális életet éljenek, mert sok köztük a HIV-pozitív.
- A Karib-térségben borzasztóan népszerű a Guinness, talán csak a helyi gyártmányú sörökből fogy több.
- Ahogy az egy ilyen gazdag zenei kultúrájú vidékhez illik, a Karib-térségben szinte egyáltalán nem lehet külföldi popzenét hallani. A két kivétel az amerikai rap és r'n'b, amiknek ide is sikerült betörnie. Fehér ember által készített zenéből csak egyszer sikerült elkapni egy Lily Allen-számot, de ő ugye szinte fekete zenét csinál, valamint néha szól valami nyolcvanas évekbeli szoftrock, ám volt egy olyan érzésem, hogy az vagy a turisták kedvéért, vagy mert a rádió tulajdonosa azt hiszi, ez valami szörnyen szofisztikált dolog.
- A rendes karibi férfiak nem kézfogással, hanem úgynevezett fistbumppal, azaz ökleik összekoccantásával köszöntik egymást. A szigorúan jobb ököllel elkövetett koccintás után a nagyon illedelmesek egy pillanatra szívükre teszik az öklüket.
- Latin-Amerikában sem bírják a sürgetést, a karibiak viszont egyenesen személyes sértésnek veszik, még akkor is, ha valamilyen kifizetett szolgáltatást kellene végrehajtaniuk. A kedvencem az a taxis volt, akivel a kingstoni reptéren hosszas alkudozás után megegyeztem a viteldíjban. Először is elcipelhettem a hátizsákom a tűző napon a fél kilométerre lévő parkolóban lévő autójáig, amelyről azonnal kiderült, hogy lemerült az akkumulátora. Körülbelül húsz perc volt, mire sikerült néhány kolléga segítségével beindítani a motort, és nagyon csúnya nézéseket kaptam, amikor kedvesen meg mertem kérdezni, hogy a húsz amerikai dolláromért mikor kapok már valami ellenszolgáltatást.
- A karibi konyha a kínaival vagy a baszkkal nem vetekedhet, de Latin-Amerika nagy részét például veri. Az erős indiai és afrikai hatásnak, és a sok tengeri herkentyűnek köszönhetően kifejezetten jókat is lehet itt enni. A klasszikus karibi ételek a kecskecurry, a lambi néven is ismert conch, ami egy tengeri csiga, a jerk chicken, ami csípős sült csirke, és a szegény ember eledele, az ackee, azaz akiszilva.
- Kína óta nem kellett annyi harákoló, fogszívó paraszttal egy légtérben lennem, mint a Karib-szigeteken. Van egyfajta fog közötti nyálsercegtetés, amit leginkább Saint Lucia-i nőktől hallottam, amitől még most is a hideg futkos a hátamon.
- Mivel az egyetlen feröer-szigeteki díjazott inkább izlandi és dán volt, az egy főre jutó Nobel-díjak világranglistáját Saint Lucia vezeti.
- A legutóbbi négy olimpián valamelyik karibi szigetország szerezte a lakosságához mért legtöbb aranyérmet. 2012-ben Londonban Grenada, Bahamák, Jamaica volt a dobogón. Az örökranglistán Finnország, Svédország és Magyarország az első három, de minden bizonnyal hamarosan ide is betörnek a karibiak.
- Sehol a világon nem találkoztam olyan ostoba és rosszindulatú egyenruhásokkal, mint a Karib-térségben. A kekeckedő, buta, a saját törvényeiket nem ismerő határőrök emlékét örökre a szívemben őrzöm.
- Fontos tudni, hogy a karibiak brutális akcentusú, csak nehezen érthető angolja nem a híres patois. Az csak angol, fura akcentussal. A patois az, amiből tíz mondatonként egy-egy szót lehet csak elkapni. Az angolból és mindenféle nyugat-afrikai nyelvekből létrejött kreol nyelv használ ugyan angol szavakat, a nyelvtana és a kiejtése viszont teljesen követhetetlen. Ráadásul egyre jobban távolodik el az angoltól, mivel írott változata nem nagyon létezik, és a kreatív jamaicaiaknak – elsősorban az énekeseknek – köszönhetően folyamatosan változik a szókincse is. Nagyjából ez a helyzet a többi karibi szigeten beszélt patois-val is, de egyértelműen a jamaicai a legérthetetlenebb.
- A Karib-térségben is érvényes, ami a világon szinte mindenhol: minél világosabb valakinek a bőre, annál gazdagabb.
- A marihuána nemhogy a Karib-térségben, de még Jamaicán sem legális. Ez azonban senkit nem érdekel, mindenki, mindenhol szív, és a turistának még a konyhásnéni és az éjjeliőr is próbál füvet eladni. Jamaicában a fű szaga mindent beleng, néha egészen elhagyatott útszakaszokon is megcsapott az illat. Nekem egyértelműen jobban tetszett a szabályozott holland rendszer, bár kétségtelen, hogy ennek is van egy hangulata. A jamaicai fű egyébként nem jobb annál, mint amit Európában lehet kapni, csak mivel szinte ingyen van, mindenki dohány nélkül szívja, az eredmény pedig ennek megfelelően letaglózó.
- Ahhoz képest, hogy milyen sok turista érkezik a Karib-tenger szigeteire, megdöbbentően nagy ezeken a szegénység. Nemcsak Jamaicán, hanem a néhány száz négyzetkilométeres, és alig százezer lakosú kis szigetországokban is nagyon sokan élnek hullámpalából hajtogatott vityillókban.
- A karibi férfiak körében indokolatlanul népszerű az XXL-es méretű, lyukacsos atlétatrikó.
- A karibi férfiak körében indokolatlanul népszerű a hatalmas versenymotor. Bukósisakot senki nem hord, nagyon kiváncsi lennék a baleseti statisztikákra.
- A lakosságukhoz képest legnagyobb nemzetközi diaszpórával rendelkező országok toplistáján szinte valamennyi karibi szigetország ott van. Az apró Grenada állampolgárainak kétharmada külföldön él, de még Jamaica esetében is közel 40 százalék ez az arány. A külföldre szakadt karibiak által hazaküldött pénz mindenhol a nemzetgazdaság fontos bástyáját képezi.
- A független Tajvannal diplomáciai kapcsolatot fenntartó országok jó része Közép-Amerikában és a Karib-térségben van. Ennek eredményeként errefelé egészen váratlan helyeken is bele lehet futni csillogó-villogó rendőrautókba, rajtuk hatalmas "Donated by the Republic of China" felirattal. És természetesen a nagyobbik Kínához húzó szigeteken is feleslegesen sok helyen lehet találkozni a pártállás deklarálásával.
- A Karib-térség krikett-nagyhatalom, a nyugat-indiai csapat időnként hülyére ver mindenkit Pakisztántól Ausztráliáig. Ennek ellenére közel két hónapos karibi tartózkodás alatt összesen egyszer láttam krikettezőket, de az is valami komolyabb csapat edzése volt Jamaicán. Pedig én azt hittem, minden utcasarkon kiskölykök játszanak majd mángorlószerű ütőkkel. A leginkább krikettőrült Trinidadon és Barbadoson nem jártam, de ez még így is meglepő volt. Foci természetesen van mindenhol.
- A karibi szigetországok nemcsak a Tajvan-Kína ellentétet használják ki, hanem nagyon ügyesen keverik a kártyát a bálnavadászat körüli vitában is. Ami esetükben azt jelenti, hogy mindenféle segélyekért cserébe úgy szavaznak, ahogy a pro-bálnavadász Japán kéri.
- Ahogy azt még az Olimpiából csak a nyitóünnepség iránt érdeklődők is tudják, a karibiak nagyon jó rövidtávfutók. A 2012-es londoni olimpia 100 méteres férfi síkfutásának döntőjében nyolcból hatan születtek a Karib-szigeteken, és női számokban sem szokott sokkal rosszabb lenni az arány. Mivel a nyugat-afrikaiak is jó sprinterek, a rabszolgákat pedig onnét hozták az amerikai kontinensre, itt ugyanarról van szó, mint a hosszabb távok és a kenyai és etiópiai futók esetében. Ráadásul a rabszolgaság embertelen évszázadait csak az erősek élhették túl, így bármennyire is szociáldarwinistán is hangzik ez, az a helyzet, hogy a legobb futógénekkel rendelkezők maradtak életben.
- A Karib-térségen kívül a világon sehol máshol nem figyelhető meg az elszánt fehér raszta turistatípus. Nagyon-nagyon szeretném tudni, hogy a helyiek mit gondolnak ezekről a rasztaként öltözködő, és természetesen fantasztikus raszta hajkoronákat viselő marhákról.
- A Karib-térségben sokféleképpen lehet öltözködni, csak unalmas szürke egérként tilos. Ahhoz képest, hogy mennyire buzog itt a homofóbia, különösen a férfiak páváskodása megdöbbentő, akik közül a legvagányabbakat még néhány európai melegklubból is kinéznék feltűnösködésük, csiricsáré szettjük is túlméretezett kiegészítőiknek köszönhetően. A kedvencem az a jamaicai hegyi úton bandukoló raszta volt, akinek a nyakában lógó keresztet még a híres kelet-európai cigányvajda is megirigyelhette volna.
- A látványosan mosolygó, kövér, karibi szakácsnőnél már tényleg csak egy vidámabb embertípus létezik a világon: a látványosan mosolygó, kövér, karibi szakács.
- Bár fűszívó tehetségük ismertebb, engem kifejezetten lenyűgözött a karibi férfiak alkohol-felszívó képessége. Délelőtt tízkor már mindenhol nyitják a sörösüvegeket, és a rumozással sem várnak sokkal tovább.
- Semmi sem bizonyítja jobban a zene meghatározó szerepét Jamaicában, mint a műalkotások és a való élet rendszeres egybefolyása. A rádió hírolvasói úgy számolnak be az új slágerek tartalmáról, mint amikor a Blikk tesz úgy, mintha a Barátok Közt eseményei lennének a hírek. És többször volt olyan az utóbbi ötven évben, hogy az egyes előadók közötti verbális csatákba a politikusok is beleszóltak, megkérve a lemezek segítségével küzdő feleket, hogy most már állítsák le magukat, nem kell tovább fokozni a pattanásig feszült hangulatot.
- Az alapján, amit a Karibon utazgató nőktől hallottam, a világon sehol sem olyan nehéz fehér lányként-asszonyként létezni, mint errefelé. Jamaica különösen kemény hely, ahol a helyi erők agresszivitása minden elképzelést felülmúl, képtelenek felfogni, hogy a nem tényleg nemet jelent, és sértődötten reagálnak, ha valaki vissza meri utasítani a nyomulós taperolást.
- Az milyen már, hogy az utóbbi évek legkomolyabb karibi dílerét Cristopher Coke-nak hívják, és az a beceneve, hogy Dudus?
- Amikor a 19. század közepén az angolok betiltották a rabszolgaságot, a fehér ültetvényesek hirtelen lasszóval sem tudtak maguknak elegendő munkaerőt fogni. Ezért egy másik angol gyarmatról, Indiából, és kisebb részben Kínából hoztak ide fillérekért dolgozni hajlandó munkásokat. Ez alapvetően meghatározta a Karib-térség demográfiai összetétetelét: ma Guyanában és Trinidadban a lakosság nagyjából fele indiai származású, és máshol is jó sokan vannak. Az indiaiak mára felküzdötték magukat a karib társadalom elitjébe, a politikai és gazdasági élet fontos szereplői. Nem meglepő módon ez rasszizmushoz és etnikai zavargásokhoz vezetett, elsősorban a két említett országban.
- Egyszer mindenkinek el kell jutnia a Karib-térségbe. Süt a nap, meleg a tenger, és egy olyan egyedi kultúra alakult itt ki, amivel a világon sehol máshol nem lehet találkozni. Nem olcsó úticél, és Jamaicát egyszerűnek sem lehet nevezni, de ott van például a Dominikai Közösség, amely a Karib-térségnek csak a jobbik arcát mutatja, és nekem az egyik kedvenc országom volt az egész úton.